Ez a dal Párizsban játszódik. Éppen ősz van ami már sejteti a halál jelenét a versben. A lírai én sétál Szent Mihály útján amikor a szél elkezd fújni, és egy szellő súg valamit a fülébe. Ennek hatására a lírai én és a természet is megváltozik, de a környező emberek figyelmen kívül hagyják a hangot. Mintha valami szörnyű dolog történt volna amit a természet megértett és rögtön reagált rá, de az embereket nem érdekelte volna kivétel a lírai én. Mintha a Világ sorsát eldöntő vagy legalábbis nagyon fontos mondat hangzott volna el ott, a lírai én közelében. az is lehet hogy azt a mondatot nem kellett volna hallani mert valaki másnak szánták csak mondjuk ő mint költőmegértette azt a bizonyos mondatot. Viszont a titokzatos mondatot nem mondja el nekünk a költő, és szerintem ez általánosít. Mert bármelyik mondat akár emberek között is lehet ilyen fontos, vagy legalább egy életet meghatározhat.
A versben erősen érződnek impresszionizmusta benyomások, pl: a szél súg valamit. A vers a halálról szól, mait a helyzeti kép is igazol. Hiszen ősz van, hullanak a levelek nyögnek a lombok. Ettől a teljesen átlagos de mégis nyomasztó képtől a vers melankólikussá válik. A szenvedés és az egész környezet hasonlít az Ivan Iljics halálára.
