magyar blogozásom

 Szerintem ide kéne menni: http://nagyveleg.fejer.hu/jelen4.html

 És egy térkép hozzá:        http://maps.google.com/

Itt igazán mindenki azt csinálhat amit akar, csak nincs pláza:S

Kosztolányinál semmiség=halál. Igen. Így már érthetőbb a cím. A hlál sokszor jó téma, sőt ez egy mindnig felhozható érdekes és igencsak költőknek való téma, mert senki se tudja hogy pontosan milyen csak azt, hogy van. Ezért aztán mindenki megpróbálja a legszebben megfogni. Lehetne egy versenyt rendezni, vagy pályázatot, de az talán túl erőltetett lenne. A költő mármint Kosztolányi dönt, vagy legalábbis bemutatja az lét és a semmi jellemeit. Habár a költő teljesen a semmiség mellé áll én azért ezt vitatnám. Nekem nem úgy tűnik az élet mint egy szűk köntös, inkább a lehetőségek végtelen tárháza, amit nem lehet kimerítani sose. Mondjuk ez nem így volt az ő idejében, hiszen még nem volt internet, TV, az emberek nem tudtak beszélni a Világ másik végén lévő ismerősükkel, nem tudtak képet videót küldeni. De mint mindennek ennek is két oldala van. Nem volt ennyi válás, ilyen rossz levegő és nem volt az emberiség ilyen romlott mint most. Hiszen ahogy a bölcs főnök úr mondja "Az ember olyan mint a gyümölcs. Tömegben romlik." /Kálmán Attila/ Visszakanyarodva az eredeti témához, nekem tetszett. Nem értem miért de jó volt. A halál végül nem a vég "Vég? Nem a halál csak egy másik ösvény amelyre mindannyian rálépünk".

Egy valamiben viszont biztos vagyok, előbb utóbb mindenki magtudja majd, és ezt nem kell a legmélyebb depressziós szomorúsággal felfogni.

A vers helyzetét hamar felismerhetjük. Szerintem már mindenkivel előfordult, hogy nem tud aludni járkál, kinéz az ablakon. Ugyanez történik a szereplővel. Különbség talán csak annyi, hogy mikor ez az éberség velünk történik akkor mi azért szeretnénk elaludni, kipihenni magunkat a holnapi magyar dolgozatra, vagy csak szundítani egy nagyot. Viszont hősünk úgy tesz mintha nem nagyon akarna elaludni, nézi a  szomszédokat ahogy alszanak, aztán felnéz az égre. A csillagokban pedig meglátja saját gyerekkorát amikor még a szépség a vidámság és az igazi értékeket látta az emberekben. Nem tud elaludni egészen ópirkadatkor veszi észre önmagát, amikor elindul az élet, mindenki megy a dolgára. Ekkor rájön egy nagyon fontos dologra, arra, hogy eddig nem helyesen élt.  Ez persze nem azt jelenti hogy eddigi élet semmit sem ér, csak nem volt olyan hasznos mint amit majd ezután akar tenni. További olvasás után kiderül, hogy az egész tegnap volt, és ezt az élményét éppen megosztja valakivel. Talán nekünk, az olvasóknak. Mindenesetre szépen látszik benne az igazi élet értelmének megtalálásának "öröme", és ennek az örömnek a továbbadási szándéka is látszik.

Sok a versben a Lineáris Oppozíció. Azaz hogy mindenkinek érthető legyen sok az eltérés a fennt és a lent között. Aki pedig nem olvasta volna a verset annak elmondom szinte mindig a fennt a jó, Isteni, magasztos; a lent a rossz, reális életszerü

Megidézi, evokálja az eredetit. A témája, a megszólítottak és a formálya is megeggezik az eredetiével. De természetesen más a tartalma. Ez a vers sokkal tragikusab és egyszerre vidámabb mint az eredeti. Kosztolányi szerint minden ember egyedi és egyedileg értékes, de akkor van itt egy kis bökkenő, miszerint ezt minden emberre el lehet mondani. Ez csak látszólagos ellentét, hiszen ahhoz, hogy az egyik állítás teljesüljön nem kell a másiknak megbuknia. Sok ember azt tartja, hogy minden ember élete kincs és csoda. Ezt a nézetet osztja Kosztolányi is. A műben a szakrális nyelvezet keveredik a profán szavakkal és ettől is paradox lesz a vers. A hétköznapi kifejezésektől nagyobb lesz az értékvesztés, szomorúbb lesz Kosztolányi alkotása. Míg az eredeti nem ad semmilyen vígaszt, csak azt, hogy a túlvilágon majd jó lesz, addig Kosztolányi az emlékekbe kapaszkodva próbálja megvígasztalni az embereket, hogy azért van miért élni. Ezt a vígaszt próbálja úgy odavetni az emberek elé, mint a kisegeret az éhes kígyó elé.

Kosztolányinál int később is kiderül a halál egyyenlő a totális megsemmisüléssel. Itt mégis ad egy mentő övet. Miért?

Tiszta Biblia, vagy nem? Igen hiszen nagy vonalakban minden benne a Bibliában is. Szóval a  lényege ugyan az. Jónás Ninive (akiről először azt hittem egy nő), na de sokkal érdekesebbek a különbségek. Ezek sorra Babits ábrázolása szerint. Először is Babits, hogy egy mai szóval éljek: hülye. Egy nagy vihar közepén azt kéri, hogy tegyék ki a szárazföldre. Lássuk be elég ostoba kérés, nem is beszélve arról, hogy ekkoriban az emberek azt hitték a gonoszt Isten bünteti a többiekkel együtt. Márpedig Jónás viselkedésére teljesen ráillett ez a viselkedés mód. Ezért hogy elkerüljék Isten haragját fogják és kidobják a hajóból. Aztán Jónás a cetben rész szinte megeggyezik. De utána Jónás tetteis teljesen eltérnek. Jónásnak újonnan nincsen prófétai jelleme. Ezért aztán NInivét nem tudta megtéríteni, de Isten - mert Ninivének azért így is sok értéke van- ezért aztán nem pusztítja el. A mű végén megemelíti Isten hogy lesznek azért más Jónások és más Ninivék amik és akik majd jobbak lesznek és megtérnek.

Jónás helyére könnyen beilleszthetjük Babitsot, és akkor egy létösszegző önéletrajzot kapunk. De ez a parafrázis hasonlít a Mint különös hírmondó-ra. A mű szerkezete nagyon jó.  Keveredik az emelkedett stílus a profán jelleggel, és ettől lesz irónikus a szöveg és maga a történet. Az alkotás tele van tűzdelve enjambementekkel ami még jobbá teszik, sok a páros rím. Mint már egyes verseknél tapasztalhattuk a forma és a tartalom viszonya a hagyományokhoz teljesen ellentétes.

A vers 1910-ben A szgény kisgyermek panaszai című kötetben jelent meg. Nagyon impresszionista a mű, mert egy képet teljesen hűen és minden apró részletere odafigyelve írja le. A mű nagyon álomszerű, a halál előtti utolsó pillanatot írja le amikor állítólag lepereg  az ember előtt az élete. Én még nem éltem át de ha majd igen akkor leírom milyen is igazából. Nagyon szép hasonlat az idő és a vonat között. Nekem tetszett.

Kosztolányitól ez volt az első versecske amit vettünk, és én azt szűrtem le, hogy na még egy nem normális költő aki örök dolgokat akar megfogni mint például álom, lepke. De később megmondták hogy ez mint csak szimbolikus jelentésű. Az ilyen pillanatokban mindig elgondolkodom hogy akkor ki is a hülye?

Na ezt a verset he kihagytam volna akkor nagyon sajnáltam volna. Mekkora arca van már Babitsnak??! Amikor ezt a verset írhatta vagy nagyon berágott az életre vagy csak egy ideges pillanata lehetett. Igazából mind1. Ha ma is élne akkor azért megkérdezném tőle hogy ezt mégis hogy gondolta, hogy csak az hagy nyomot aki verseket ír? Remélem nem, mert a hírességek -és most nem celebekre gondolok- nagyon nagy többsége nem azért híres mert verseket írt. Minden egyes politikus nagy alak volt. AKár jó akár rossz irányba. A metafora nagyon jó hiszen minnél távolabbi dolgokat hasonlítunk össze annál "értékesebb" egy metafora. Jó összefüggést talált. A posta  ugyanúgy nem hagy semilyen nyomot mint egy két ember a Földön. Legalábbis a vers szerint. Megjegyezném nem értek vele egyett. Minden ember nyomot hagy valakiben vagy valamin valahogy. Egy bezsélgetés és éles vita egy kacsintás. Mind mind egy kis nyom amin az közelebb juthat a másik ember megismeréséhez. Utazik aversében amit ugyan csak az vesz észre aki tudja Babits életútját. Szóval ahogy a tanárnő mindig kiemeli azt, hogy az érti meg igazán Babitscsot aki nagyon jártas az irodalomban.

Különös, hogy ez a vers is egyetlen egy mondat, mint mondjuk az Egy mondat a zsarnokságról. Ezek a típusú művek sokszor hosszabbak, mint egy normális több mondatos alkotás, hatása pedig az, hogy sietteti a vers olvasását, és nem hagy az olvasónak egy percnyi pihenőt sem. Arra ösztökél  hogy "egy húzásra" olvassuk el. Szerintem ez nagyon jó kis cselecske, dícséretes.

Elemzés szempontjából a cím és a szöveg kapcsolata címszó alatt azt lehetne írni hogy nem passzolnak egymáshoz, mert a hírmondó semmi újat nem mond. Amúgy is milyen egy rossz hírmondó az aki nem tudja a legújabb híreket (nemúgy mint a Blikk) és csak ilyen általános igazságokat mond. Először azt hittem, hogy ő valamilyen pásztor aki buta és azért ment pásztornak mert semmihez nem volt elég íkúja. Ebből aztán csak az derült ki hogy én vagyok az amire gondoltam:(  Ha valaki többször átnézi, vagy van egy kisebb nagyobb irodalmi vénája akkor egyből észreveheti az olyan titkos, elrejtett infót ami már érdekessé teszi őt. "Szegény" hírmondónak Babits adott egy kisebb nagyobb prófétai szerepet így atán látja előre a háborút, amitől viszont ő is fél. Ami még nem meglepő az az hogy semmi rím nincs benne. Komolyan én már  azon meglepődök ha egy vers verses formályú.

A végén kiderül hogy egy ars poetika ez ami viszont jó. Babits versei közül az egyik legjobb legalábbis nekem:)

A verset olvasva az olvasó lekezdi unni hogy minden fekete, amit a cím alapján ki is lehetett találni. Fekete a halál, káűosz gyász, félelem de még a bűn is -habár szerintem ez nem mindig igaz- de Babits szerint igen. Na mindegy. A vers nagyon álomszerü és ettől válik szimbolistává. A vers nagyon monoton, mitha a szerző már az utolsó lehelletével egy ilyen hosszú zsibbasztó monoloooogot nyögne ki. Legalábbis így tűnik egészen a végéig. Itt az álom véget ér, az író az élet kezdetét is feketének látja, és ez által az egész életet.

Érdekes lenne elgondolkodni róla, hogy mi is feketék vagyunk belül? Vagy nem? Talán mégis?

A választ mindenki maga találja meg. Viszont kívülről mindenki színes, és ezt Babits is belátja. Ez talán az első lépés, hogy belül is színesek legyünk. 

Lehet hogy bolond ötlet de lehet hogy Babits akkoriban nem ismert el más költőket és mindenkit ihlettelennek tartott, szürkének.

Azzal kezdeném, hogy nem hiszem, hogy nincs benne tragédia. szerintem van hiszen minden, hogy amerikaisan mondjam, minden ember élet számít, és tökmindegy, hogy milyen az ember jelleme. Szegény Kis János, akinek nem elég hogy beszélő neve van, de még csak nem is siratják meg. Habár elég kicsinyes vágyai voltak, megenni egy csomó kaját és ezzel kifosztani valakit a vagyonából, hát elég szánalmas, de mindenki a saját eszével méri fel a Világot. Neki ez volt eleinte az álma. Na de ezért meghalni hogy egyen. A legvégén amikor mondja hogy "Dögölj meg kutya", hát én biztos, hogy nem gondoltam volna magamra. Amikor elolvastam akkor én egészen máshogy elemeztem a kis agyamban mint ahogy az órán és nagyon meg is lepődtem ezen. Nekem máshogy esett le mint másnak. Mondjuk mindennel így vagyunk, mindenkinek máshogy esnek le a dolgok (filmek, zenék, esetleg könyv(ek)).

Szerintem ez Ady legjobb verse!! Jó, rövid, csattanós és szakítós. A legjobb kvartett. Szerintem nem is kell hozzá több szó. Mindenkinek tudom ajánlani én aki fizikából és infóból  érettségizik.

(Csak a tanárnőnek: remélem értékeli hogy holnap érettségizek és ahelyett, hogy tanulnék inkább ezt írom)

Nekem Babits eddigi versei közül ez tetszik a legjobban, habár ez azért van mert csak erre emlékszem általánosból. A mű első 8 versszaka egy felsorolás. 8 országról mond néhány nagyon jellemző dolgot. Ami nekem nagyon szokott tetszeni egy versben ha van ríme és ennek van nem is akármilyen hanem páros ríme ami miatt nagyon dallamos lesz, főleg ha jól meg van szerkesztve. A verse az impresszionista irányzat van hatással. A vers nagyon "mozgástalan", nominális. Szinte kizárólag tőmondatokból áll. Mint ahogy Babitsra jellemző a hiányosság, úgy itt sem mutatja be az összes Európai országot csak 8-at. A hiányosság jellemző az országok leírására is mert nem írt le mindent a kiválasztott országokról csak egy töredéket, mondjuk ezt nem is lehetne. Habár ugye a szándék a lényeg!

Ez a vers is szakító vers mint az Áldásadás a vonaton. A vers bemutatja, Ady Endre érzéseit, azaz, hogy megteremtette Lédát, mint Isten az embert, és ezért el is törölheti őt, ugyancsak mint Isten az embert. Ady itt magára vállalt egy teremtői szerepet, de ha akarta is akkor sem tudta kitörölni Lédát a történelemből. Ady Endre szerint a szerelem csak az önimádat egyik formája, és ő úgy látszik szereti magát:). Sok benne a költői eszköz, ezzel is talán magasztalni akarja magát a fellegekbe, és magát akarja beigazolni. A sok költői eszköz közül a legszebbek talán ezek:

• figura etymologica: imádó imája
• chiazmus:Kérem a sorsot, sorsod kérje meg
• metafora: tört varázs -> szerelem
• szinekdoché: büszke mellemről ->test

Hát most mondjam azt hogy bárcsak így lenne?

Ez a vers Istenes versek közé tartozik, amikre általánosan jellemző az Istenkeresés és a lelki bizonytalanság. Ebben a versban már megszólítja Istent nem úgy mint Az Úr érkezése-ben vagy az Álmom az Isten-ben. Mégis a szádéka ugyanaz, ezért aztán hasonlít a többire. Istent csak jó jelzőkkel ileti, és akar hinni benne, de valami visszatartja. Istent dicsőíti, hogy ő erős, Szent, neve szebb minden névnél. Ami nekem feltűnt az egy szó: leglevőbb. Először azt hittem, hogy ez azért van mert költő és megteheti mint a többi költő ha nem a mai nyelvhasználatot használja, de akkor kiderült, hogy ez egy HAPAX LEGOMENON. Ami, mint később kiderült, egy olyan szó amit se a költő élete előtt sem utána nem használtak. A vers másik furcsasága az, hogy nincs benne semmilyen szimbólum. Nyelvhasználata fogalmi. Ezek után elmondható, hogy eze gy ima.

,,Az anya Isten neve a gyermeke ajkán"-...

Ez a dal Párizsban játszódik. Éppen ősz van ami már sejteti a halál jelenét a versben. A lírai én sétál Szent Mihály útján amikor a szél elkezd fújni, és egy szellő súg valamit a fülébe. Ennek hatására a lírai én és a természet is megváltozik, de a környező emberek figyelmen kívül hagyják a hangot. Mintha valami szörnyű dolog történt volna amit a természet megértett és rögtön reagált rá, de az embereket nem érdekelte volna kivétel a lírai én. Mintha a Világ sorsát eldöntő vagy legalábbis nagyon fontos mondat hangzott volna el ott, a lírai én közelében. az is lehet hogy azt a mondatot nem kellett volna hallani mert valaki másnak szánták csak mondjuk ő mint költőmegértette azt a bizonyos mondatot. Viszont a titokzatos mondatot nem mondja el nekünk a költő, és szerintem ez általánosít. Mert bármelyik mondat akár emberek között is lehet ilyen fontos, vagy legalább egy életet meghatározhat.

A versben erősen érződnek impresszionizmusta benyomások, pl: a szél súg valamit. A vers a halálról szól, mait a helyzeti kép is igazol. Hiszen ősz van, hullanak a levelek nyögnek a lombok. Ettől a teljesen átlagos de mégis nyomasztó képtől a vers melankólikussá válik. A szenvedés és az egész környezet hasonlít az Ivan Iljics halálára.

Ez a szabadvers számomra egy újítással szolgált. Hiszen a szerző, Kassák Lajos, nem azt mondja ki hogy ez meg ez vagyok hanem hogy nem pap, nem hős és nem is tudós. Ez a mű szabadvers és egyben ars poetica is. A vers 1914-ben az első Világháború előtt íródott, de azért érződnek már rajta a háború ellenes jegyek. Habár sok társadalmi rétegre mondta, hogy ő nem a tagja, azért mégis csak magát T/1-ben határozza meg, tehát valamilyen közöségnek a tagja. Ez a társaság, közösség a költők. Ön magát is embernek vallja, tahát neki is vannak negatív jellemzői, mint bárki másnak. Több irányzat is jelen van a versben. Az alkotásvágy a futurizmusra jellemző, a sok múlt-jövő ellentétek pedig az expresszionizmusé.A vers még egy fontos dolgot kimond hangosan azt, hogy a régi művészetet és a szép de haszontalan díszeket el kell törölni.

Nagyon jó olvasmány!!!! De tényleg. Nagyon kusza és összevissza, ezért különös helyet foglal el a jó olvasmányok között.Szerintem a mai filmek innen vették az ötletet, hogy először több látszólag nem összefüggő történetet mutatnak meg, ami a végére összeér és mindenki meért mindent. Na itt nem annyira érthető a sok név és a rengeteg cselekmény miatt. A mű hasonlít a Don Quijote-ra, mert ebben is a hős alakja nem a műbe illik. A címe ellentétes mert beszterce ostromáról csak beszélnek, de az egészből csak egy nagy ivás lesz. Először nem is ezt a címet adták neki hanem: Egy különös ember élete. A különös ember a hősünk Pongrácz István, aki egy várúr, de nagyon középkori stílusú. Szerelme, Estella, akit nem mer megérinteni sem de ő a vár úrnője.

A mű gerince Estella elszökik Besztercére. Pongrácz István küld egy levelet hogy azonnal adják ki Estellát de a besztercei lakosok ezt elutasítják. Ezért Pongrácz elindul "seregével" Beszterce ellen, de utja alatt át kell kelnie Nedecen ahol viszont ismerik Pongráczot, és tudják hogy kell lecsitítani. Leültetik beszélgetni és kitalálják, hogy a gyámtalan Apolka-t odaadják Pongácznak mint váltságdíj. Így kerül Apolka Pongráczhoz ahol végre jó nevelésben lesz része. A végén viszont jön a nay fordulat...

Ez a rövid ballada szerintem nagyon jó annak ellenére, hogy a vége nem a teljes boldogság, de ne szaladjunk annyira előre. A műelső részében Tímárék házasságába nyerünk betekintést és abba hogy haggya ott Tamár Mihály a kedvesét. Sőt még bemutatja Zsófi első évét férje nélkül. A nő várja vissza szerelmét. Egyszer csak jön a hír, hogy a férje a szomszéd faluban van a templomnál dolgozik mint ács. Zsófi azonnal átsiet hozzá, hogy találkozzanak.

A jellemek általában jellemzőek a nemekre. Mára már ez általában nem így van azért. A nő hűségesen, szeretően vár, míg a férfi megcsalja feleségét majd otthagyja. Csakhogy a férfi jóvá akarja tenni amit elrontott, (szerintem) ezért ment a szomszéd faluba dolgozni. Fontos motívum a kendő amely az első részben piros mint a szerelem színe, a másodikban fekete. A népi szokások, út (a két falu között) mint az élet és a templom mint Isten háza.

Mivel nem túl híres novella először nézzük miről szól. Két főszereplője Pepi és Kata. Két nő akik "barátnők". Pepi egyszer csak megözvegyül és Katánál keres hajlékot aki segít eki egy kis munkáért cserébe. Kata nagyon kegyetlenül bánik "vendégével", de akkor amikor valaki bejön Kata boltjába mindig a kedves arcát mutatja a vendégnek. A novella olvasása közben derül ki hogy Pepi halott férje volt Kata szerelme is. Ez a kis ízelítő után remélem sokan elolvassák a művet ha még nem tették. Vagy ha már olvasta akkorr elevenítse fel.

Feltűnően sok monológja van Pepinek. A műben egy nagy értékszembesítés van vagyon és lélek között. mind a két hiearchikus rendszer fontos részét képezik az életünknek. Mindenkinek magának kell eldöntenie melyik a fontosabb.

És ez csak a jéghegy csúcsa! Legalábbis ezt lehetne mondani ha valaki elolvassa ezt a verset. Kicsit mindenki magára ismerhet benne, hiszen amikor egyedül vagyünk és érezzük a magányt akkor az idő mintha lelassulna és örökké tartana minden másodperc. Ahogy a tanárnő mondta a "szíve" az egész versnek egy szinekdoché, ahogy a kis utal a nagyra, azaz az egészre. Ez a jég olyan mint az ember 18 éves kora után. Megváltoztathatatlan. Ehhez hozáájön az is, hogy olyan mint a férfi aki mindig el akar érni egy nőt (itt: csillag). ha tovább olvassuk a verset akkor megjelenik az, hogy a nap felkel ezzel eljön az új remény is, de nincs mit tenni mert változásképtelen akkor is. Habár a szerkezetileg keretes azért mégicsak megjelenik a szerelmi bálvány (Vajdnánál: Gina) aki hattyú képben úszik a versbe. Ugye tudjuk ki volt még hattyú képében? Zeusz. Ez is talán egy utalás:)

Ez egy igen képdús dal ami nekem nagyon bejött. Főleg a felolvasási mód. CSukd be a szemed és olvastasd fel valakivel. Szerintem jó lesz. Aztán meg rajzold amit gondolsz vele kapcsolatban. Habár ezt a művet dalnak tituláltuk ennek ellenére nagyon áll. Na most itt arra gondolok, hogy egy képet ír le és semmi sem mozdul. A képiességbe a színek is nagyon beleillenek pl.: arany. Amit viszont már nekem is el kellett magyarázni az az, hogy végül is ez az egész egy filózófikusi* kérdésről szól. Ez már nekem nem esett le.

Én valami ilyesmit rajzoltam

Ha a *-os szót rosszul írtam akkor valaki szóljon.:S