Ez a vers is szakító vers mint az Áldásadás a vonaton. A vers bemutatja, Ady Endre érzéseit, azaz, hogy megteremtette Lédát, mint Isten az embert, és ezért el is törölheti őt, ugyancsak mint Isten az embert. Ady itt magára vállalt egy teremtői szerepet, de ha akarta is akkor sem tudta kitörölni Lédát a történelemből. Ady Endre szerint a szerelem csak az önimádat egyik formája, és ő úgy látszik szereti magát:). Sok benne a költői eszköz, ezzel is talán magasztalni akarja magát a fellegekbe, és magát akarja beigazolni. A sok költői eszköz közül a legszebbek talán ezek:
- figura etymologica: imádó imája
- chiazmus:Kérem a sorsot, sorsod kérje meg
- metafora: tört varázs -> szerelem
- szinekdoché: büszke mellemről ->test
Hát most mondjam azt hogy bárcsak így lenne?
