Kosztolányinál semmiség=halál. Igen. Így már érthetőbb a cím. A hlál sokszor jó téma, sőt ez egy mindnig felhozható érdekes és igencsak költőknek való téma, mert senki se tudja hogy pontosan milyen csak azt, hogy van. Ezért aztán mindenki megpróbálja a legszebben megfogni. Lehetne egy versenyt rendezni, vagy pályázatot, de az talán túl erőltetett lenne. A költő mármint Kosztolányi dönt, vagy legalábbis bemutatja az lét és a semmi jellemeit. Habár a költő teljesen a semmiség mellé áll én azért ezt vitatnám. Nekem nem úgy tűnik az élet mint egy szűk köntös, inkább a lehetőségek végtelen tárháza, amit nem lehet kimerítani sose. Mondjuk ez nem így volt az ő idejében, hiszen még nem volt internet, TV, az emberek nem tudtak beszélni a Világ másik végén lévő ismerősükkel, nem tudtak képet videót küldeni. De mint mindennek ennek is két oldala van. Nem volt ennyi válás, ilyen rossz levegő és nem volt az emberiség ilyen romlott mint most. Hiszen ahogy a bölcs főnök úr mondja "Az ember olyan mint a gyümölcs. Tömegben romlik." /Kálmán Attila/ Visszakanyarodva az eredeti témához, nekem tetszett. Nem értem miért de jó volt. A halál végül nem a vég "Vég? Nem a halál csak egy másik ösvény amelyre mindannyian rálépünk".
Egy valamiben viszont biztos vagyok, előbb utóbb mindenki magtudja majd, és ezt nem kell a legmélyebb depressziós szomorúsággal felfogni.
