A vers 1910-ben A szgény kisgyermek panaszai című kötetben jelent meg. Nagyon impresszionista a mű, mert egy képet teljesen hűen és minden apró részletere odafigyelve írja le. A mű nagyon álomszerű, a halál előtti utolsó pillanatot írja le amikor állítólag lepereg az ember előtt az élete. Én még nem éltem át de ha majd igen akkor leírom milyen is igazából. Nagyon szép hasonlat az idő és a vonat között. Nekem tetszett.
Kosztolányitól ez volt az első versecske amit vettünk, és én azt szűrtem le, hogy na még egy nem normális költő aki örök dolgokat akar megfogni mint például álom, lepke. De később megmondták hogy ez mint csak szimbolikus jelentésű. Az ilyen pillanatokban mindig elgondolkodom hogy akkor ki is a hülye?
